FUNKCIONÁLIS GYAKORLATOK PRO és KONTRA
A funkcionális edzés lényege, hogy a testet egészként kezeli. Nem külön izomcsoportokra fókuszál, hanem összetettebb gyakorlatokkal egyszerre mindig több izomcsoportot dolgoztat meg. A minden napi élet során előforduló mozgások adják az alapot a gyakorlatokhoz, tehát guggolások, emelések, húzó és toló mozgások variációi . Ahhoz, hogy ezeket az összetettebb gyakorlatokat végre tudjuk hajtani, mindig stabilizálni kell a kiinduló testhelyzetünket a tartó izomzatunk segítségével.( Core izmok )
A core izmaink ereje stabilitása nélkülözhetetlen, hiszen ha elég erősek, akkor egy stabil alapot bizosítanak nekünk a gyakorlatok kivitelezéséhez, és ilyenkor az összetettebb funkcionális gyakorlatok valóban hatásosak lesznek, szépen formálják az egész testet, és gyakorlat jellegétől és az edzés módszerétől függően pozitív hatással lesz a kondícionális képességeinkre .
Ám, ha gyenege a core, akkor a törzsünk nem fog kellő stabilitást biztosítani a végtagjaink mozgatásához, elvész az erő a mozgás közben, kompenzatórikus mozgások jönnek létre az izomlánc egyes részeiben, a gerincben. Ekkor az edés egyáltalán nem lesz hatékony, nem éri el a célját.
Ezért kezeljük helyén ma oly divatos edzéstípusokat módszereket, és csak akkor végezzünk teljes izomláncot a mozgásba bekapcsoló ún. funkcionális edzést, ha az egyes izmaink ereje megfelelő hozzá.
Mozgatórendszerünk egy jól összehangolt rendszer, nagyon sok kis alkatrészből (izmok) tevődik össze, a sok izom együtt akkor működik hatékonyan, ha minden egyes izom megfelelő erősségű. Ha nem az, akkor kicsit álljunk meg, szedjük szét darabjaira a rendszert, vegyük ki csak a a gyenge láncszemet / láncszemeket belőle, erősítsük meg külön- külön izoláltan, és csak ha már “bírják a gyűrődést,” tegyük vissza , és kapcsoljuk őket vissza a mozgásláncba.
Ekkor már mehetnek a funkcionális edzések számtalan variációi! 🙂
Edz okosan tudatosan, izoláltan és funkcionálisan, és a mennyiség ne menjen a minőség rovására! 🙂