Miért fáj, miért merev, miért más, mint korábban?
A menopauza során bekövetkező mozgásszervi változások gyakran alulértékeltek, pedig az egyik leggyakoribb panaszcsoportot jelentik.A nők jelentős része számol be diffúz izomfájdalomról, ízületi merevségről, reggeli „rozsdás” érzésről, terhelés utáni elhúzódó fájdalomról. Ezeket sokszor egyszerűen korral járó kopásként könyvelik el, holott a háttérben nagyon konkrét hormonális és kötőszöveti élettani változások zajlanak.
Az ösztrogén jelentős szerepet játszik a kollagénszintézis szabályozásában. A kollagén a kötőszövet alapállománya, meghatározza az inak, szalagok, fasciák, bőr és ízületi tokok rugalmasságát és teherbírását. Normál ösztrogénszint mellett a kollagénrostok rendezettek, rugalmasak, jól hidratáltak. Menopauzában az ösztrogén csökkenésével a kollagénszintézis mérséklődik, a szövetek víztartalma csökken. Ennek következtében a kötőszövet merevebbé, sérülékenyebbé válik, a mikrotraumák lassabban gyógyulnak.
Ezzel párhuzamosan az ösztrogén gyulladáscsökkentő hatása is csökken.
Hiányában a szervezet gyulladásra való hajlama nő, kialakulhat egy alacsony szintű, krónikus gyulladásos állapot. Ez nem látványos, nem jár feltétlenül laboratóriumi eltérésekkel, de klinikailag izomfájdalomban, ízületi érzékenységben, terhelés utáni elhúzódó regenerációban nyilvánul meg.
Az izomzat is érintett.
Az ösztrogén anabolikus hatással bír, támogatja az izomfehérje-szintézist, és védi az izmot a lebontástól. Menopauzában az anabolikus válasz csökken, miközben a katabolikus (lebontó) folyamatok könnyebben aktiválódnak. Ez fokozatos izomtömeg-vesztéshez vezethet, amely nemcsak erőcsökkenést, hanem funkcionális instabilitást is okoz. Az izom nemcsak erőt termel, hanem stabilizál, és védi az ízületeket. Amikor az izom gyengül, az ízületek terhelése nő, a kötőszöveti rendszer túlterhelődik, és fájdalom alakul ki.
A fájdalomélettan szempontjából is fontos változások történnek.
Az ösztrogén befolyásolja a fájdalomküszöböt. Hiányában a fájdalomérzékenység nő, az ingerküszöb csökken. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a mechanikai inger, amely korábban semleges volt, menopauzában fájdalmas lehet. Ez különösen igaz a gerinc körüli struktúrákra, a vállövre, a csípőre és a térdre.
Edzői és rehabilitációs szemmel mindez azt jelenti, hogy menopauzában nem lehet a mozgásszervi panaszokat pusztán biomechanikai problémaként kezelni.
A fájdalom nem mindig túlterhelés vagy rossz technika következménye, hanem a szöveti környezet megváltozásának eredménye.
A terhelés adagolásánál figyelembe kell venni a kötőszöveti regeneráció lassulását, a gyulladásra való fokozott hajlamot és a fájdalomérzékenység növekedését.
A mobilizálás, a fascia munka, a kontrollált erősítés és az aktuális , EGYÉNI ízületi panaszok alapján történő fokozatos terhelés alapvető szempontok lesznek az edzéstervezésnél.
Különösen igaz mindez, ha egészségügyi kihívások is társulnak ehhez az amúgy csodálatos, új lehetőségekkel teli életszakaszhoz.