A súlyos csontritkulás megelőzhető, a folyamat lassítható
Egy évek óta gerinctréningemre járó, korábban az értékei alapján csontritkulásban szenvedő vendégem állapotának folyamatos javulása ihletett meg, hogy írjak pár szót erről a valamennyiünket kisebb- nagyobb mértékben érintő folyamatról.
A WHO szerint: “A csontritkulás a csont tömegének és szilárdságának olyan mértékű csökkenése, mely fokozott törési hajlamot jelent.”
Felmerülhet sokakban a kérdés, hogy akkor hogyan terheltem magam? Egyáltalán nem okozok e kárt mozgással, hiszen a csontjaim törékenyek….
Tudni kell, hogy a csonttömeg növekedés fiziológiás ingere a terhelés, mégpedig a gravitáció ellenében végzett terhelés. Minél erőteljesebb a gravitáció-ellenes hatás a különféle mozgásokban, annál kedvezőbb tud lenni a csontokra. A futás, a kocogás, az ugrókötelezés például hasznosabb a csontozatra nézve, mint a sétálás.
Úgyhogy a mozgás nem hogy ártalmas , hanem épp ellenkezőleg, ha nem kapja meg a kellő fiziológiás terhelést, akkor a csontok szerkezete egy idő után átalakul, és elindul a leépülés.
A mozgásprogram összeállítása azonban nagymértékben függ a prevenció , vagy a csontritkulás szintjétől.
A szervezet maximális csonttömege a 25-30 éves korra kialakul, ez a csúcs-csonttömeg. A csúcs csontömeget a csont vastagságbeli és hosszirányú növekedése adja,. A csúcs-csonttömeg értéke a rákövetkező 20-25 évben változatlan marad, stagnál, illetve csökkenhet.
Minél nagyobb a csontok tömege, erre az életkorra, a csontritkulás szintjét a csonttömeg csökkenése annál később éri el.
Ebből következik hogy a primer prevenció már gyermekkorban el kell, hogy kezdődjön.
Primer prevenció
Célja a maximális csúcs-csonttömeg elérése, amely egészséges táplálkozást (Ca-, D-vitamin- és fehérjebevitel) valamint a megfelelő mennyiségű és intenzitású mozgást jelenti.
Ha nincs olyan betegség, ami korlátozhatja a fizikai aktivitást, akkor bármilyen mozgásforma választható. Változatos legyen és terhelés a gravitáció ellenében történjen Pl: tánc, aerobik, futás, saját testsúlyos gyakorlatok. minél sokoldalúbban annál jobb.
Kiemelt feladata (lenne) még a primer prevenciónak a csonttömeget javítósport, fizikai terhelés elérésén felül az iskolai egészségügyi felvilágosítás az csontritkulás betegség megelőzéséről, valamint az egészséges életmódról.
Szekunder prevenció
Az ún T-score érték, a csontritkulás mutatója -1 és -2,4 között van. Csontritkulás szempontjából veszélyeztetett populációt érinti.
A csúcs-csonttömeg elérést követen a csonttermelés lelassul és egy stagnáló állapot következik. Női nemnél ennek időszaka a menopauzáig tart, életkorok tekintetében a férfi nemnél kicsit tovább, a 60. életkorig.
A szekunder prevenció célja a lehetséges legnagyobb csonttömeg megtartása és annak védelme a csontvesztés megelőzése; a csontvázrendszer töréseinek megelőzése; a gerinc fiziológiás görbületeinek megtartása, az egyensúly, koordináció célzott fejlesztése; a mindennapokhoz szükséges mozgásfunkciók (pl.: járásképesség) megőrzése; az elesések megelőzése; az életminőség szinten tartása.Valódi csontritkulásról ebben a fázisban még nem beszélünk.
A célzott mozgásprogramokon, szabadidős tevékenységeken túl az osteoporosis megjelenésének késleltetéséhez, elkerüléséhez jelentősen hozzájárulnak az életmódnak más tényezői is. Az egészségtelen, helytelen táplálkozás, a dohányzás, a túlzott alkohol-, és koffeinfogyasztás gyorsítják a csonttömeg vesztését, fokozzák ezzel a betegség kialakulásának valószínségét.
A hétköznapi mozgások során a gravitáció ellenében történő terhelés jelenti A gerincoszlop esetében az egészséges terhelést a csigolyák rugalmas ütközésével járó, ún. ütköztetéses mozgásanyag (axiális terhelés) biztosítja. Axiális ütköztetést kiváltó kiváló mozgásformák pl. a fitballon, steplépcsőn végrehajtott gyakorlatok, mozgássorok. A csontvázrendszer csonttömegének mennyiségére ajánlott a napi fél óra séta, kocogás, tánc, kerékpározás is.
A mozgásterápia intenzitása tervezésekor a társbetegségek, egyéb mozgásszervi betegségek, a kardiális állapot, valamint a beteg életkora együttesen mindenféleképpen befolyásolja.
Tercier prevenció
T- score érték -2,5 alatt
A csontritkulás (osteoporosis) esetén a csontállomány mennyisége csökkent, a csontok rugalmassága és szakítószilárdsága megváltozik. Az életévek emelkedésével, idősebb korban elkerülhetetlen a csont erősségének megváltozása, melyet nagyban befolyásol az életkorhoz társuló hormonális változás. A megváltozott hormonháztartás miatt a csontritkulás egyik formája így elsősorban a nőket fenyegeti a változókor időszakában.
Az osteoporosis általános mozgásszervi tünetei a gerinc és hát tájéki fájdalom, izomspazmus, (merevség) testmagasság csökkenés, hasi fájdalom szervi eredet megbetegedés nélkül, nem traumás eredetű csonttörés, a gerinc fiziológiás görbületeinek megváltozása, testtartás megváltozása, súlypont áthelyeződése, hasfal megereszkedése („golyóhas”), bordaívek és csípőlapátok közötti távolság csökkenése.
A szekunder és tercier prevenciós mozgásprogramok megkezdése előtt kiemelten figyelembe kell venni a kliens életkorát, jelenlegi állapotát (akut, krónikus), fájdalomszintjét, fizikai és funkcionális terhelhetőségét, egyensúlyi állapotát, az eddigi esések számát, a csontritkulást jelző paramétereket, az ízületvédelmi szabályokat, az axiális, mechanikai terhelést, a beteg gyógyszerelését és pszichés állapotát.
Mindezek mellett kell odafigyelni az egészséges , dohányzásmentes életmódra, megfelelő táplálkozásra , és a fent említett mozgásformákra.
Ebben fázisban egyéntől függően azonban már kerülni kell a hirtelen ugrásokat, mozdulatokat, túlzott, hajlításokat, csavarásokat , cipelést, hasra fekvést, felülről indított hasizom gyakorlatokat
Továbbra is fontos azonban a gravitáció ellenében végzett terhelés ellenállásos tréning-célzott izomerősítés-koordináció fejlesztése-állóképesség fejlesztése-egyensúly fejlesztése- tartáskorrekció- légzés optimalizálása.
A cikk elején megemlített vendégem csontritkulás értékei a rendszeres testmozgás és az egészséges táplálkozás hatására nem hogy stagnálnak, hanem lassú javulást mutatnak. 🙂