Teremfoci túlterheléses problémaköre

A footsal a nagypályás labdarúgás teremben játszott változata. Tehát teremfoci.

Az utóbbi fél évben 3 ezt a sportot évek óta űző 12-14 év közötti fiatal fiú keresett fel edzőjükkel engem, különböző problémákkal, kisebb-nagyobb fájdalmakkal.

Első esetben talp, térd, illetve combizomfájdalom volt a vezető tünetegyüttes.
Második esetben a jobb medence csont felső belső széléről kiinduló, és időnként a jobb háti szakaszon érzett húzó fájdalom egyfajta kötöttség érzet jelentkezett.
Harmadik esetben pedig főleg terhelésre érzett lágyéktájékon jelentkező néha szúró, máskor húzó fájdalmakról számolt be a fiatal.

Tehát ugyanaz a sport, hasonló életkor , egyikőjük sem sportol semmi mást, heti 4-5 edzés, és teljesen más tünetegyüttes. Mivel egyébként teljesen egészségesesek a srácok, alapvetően túlterheléses ártalomra gondoltam, hiszen elég intenzíven edzenek, és semmit egyéb kiegészítő mozgásformát nem végeznek. Ráadásul kiderül hogy viszonylag kevés időt szánnak nyújtásra, az edzéseik során. Mindemellett az erre az életkorra jellemző számítógép előtt töltött órák száma sem segít kompenzálni a túlhasználatot.

A túlterheléses sérülések a szövetek adaptációs vagy regenerációs képességét meghaladó ismétlődő és halmozódó mikrotraumák, túlterhelés vagy helytelen terhelés hatására alakulnak ki

Túlterheléses sérülések kialakulásában belső- (izomgyengeség, végtagi tengelyeltérések) és külső hajlamosító tényezők (edzéshibák, nem megfelelő környezeti feltételek) egyaránt nagy szerepet játszhatnak.

Jellemző rájuk, hogy általában nehezen diagnosztizálhatók és kezelhetők, továbbá megfelelő “kezelés “hiányában a sérült terület felépítésében és működésében visszafordíthatatlan elváltozások jöhetnek létre.

Ha időben elcsípjük őket, akkor megfelelően célzott mozgástréninggel az izomdiszbalansz helyre állításával a probléma konzervatívan, mindenféle orvosi beavatkozás nélkül megoldható.

Első körben alapos állapotfelmérés, testtartáselemzés következett.
A három fiú testfelépítése, statikája, izmai állapota teljesen különböző volt.
Az sérülés körülményeinek tisztázása után mozgás és nyújthatósági tesztek segítségével lokalizáltuk hogy hol, milyen mozdulatra, milyen típusú fájdalom jelentkezik az egyes esetekben. Mi az, amire javul, mi az, ami provokálja a fájdalmat.
Ezt követően az adott sportág, a teremfoci mozgásmintáját tanulmányoztam, melyek azok a jellemző repetitív mozdulatok , melyek az ő panaszaik kialakulásában szerepet játszhatnak.

Minden sportra jellemző egy ún. speciális mozgásminta, foci esetében gyakori a flexiós hajlított testhelyzet, mely az elülső láncot rövidíti főleg a csípő hasizom, váll elülső része, mellizom régiót, hátsó lánc alulterhelődik, gyengül a háti szakasz, mely folyamatos görnyedésnek van kitéve, ami fokozza háti domborulatot, gyakori csípőhajlítások, és ismétlődő csípőkirotációs mozdulatok jellemzőek a passzoknál , rúgásoknál, labda megállításnál. Mindig van egy ügyesebb rúgó láb és egy támaszláb, amelynek folyamatos használata során túlterhelődhetnek az adott mozdulatot létrehozó ízületek, izmok.

Tipikus labdarúgó sérülés a a közelítő izom túlterhelése, (adductor syndroma) az Achilles ín , egyáltalán a lábfej, boka, térdízület túlthazsználata,(gyakori az elülső keresztszalag szakadás, illetve az ún focista boka, mely a boka elülső részét érő ismétlődődő mikrotraumák hatására alakul ki.

Az, hogy kinél melyik sérülés alakul ki az az egyéni adottságokon, az edzéskörnyezeten, a megfelelő felszerelésen, bemelegítés minőségén , a pihenő idő betartásán és még sok egyéb tényezőn is múlik. És nem törvényszerű az sem, hogy kialakul bármi probléma, amennyiben megfelelően karban van tartva a teljes test izomzata.

A sportrehabilitációs mozgástréning az esetektől függően különbözik annak megfelelően, hogy hol mutatkozik a leginkábbb a túlterheléses panasz.

Azonban nem szabad figyelem kívül hagyni azt sem, hogy a fájdalom nem mindig ott mutatkozik ahol a probléma. Tehát végső soron mindamellett, hogy kicsit mindegyik esetben más régióra fókuszáltam a rehabilitációt illetően , nagyon fontos az egész testet, magát mozgásmintát helyesebb irányokba terelni, a kialakult túlterheléses diszbalanszot komplexen kezelni.

Első esetben az alsó végtag izomegyensúlyának helyreállítását kellett megcéloznom. SMR henger, nyújtások, és ahol izomgyengeség mutatkozott célzott erősítés.
Második esetben thoracolumbális háti deréktáji illetve medence körüli izmok kiegyensúlyozására fókuszáltunk .
Harmadik esetben a csípő körüli izmok, különösen a túlterhelt adduktor izmok oldásával kezdtük a tréninget.

A panaszaik fokozatos csökkenésének megfelelően elkezdtem a sportágspecifikus mozgásmintákat is beiktatni az edzésükbe.

Hozzá kell tennem, hogy a srácoknak a korrekciós gyakorlatokat otthon napi szinten kellett végezniük, hozzám csak hetente vagy 2 hetente jártak. Izomdiszbalansz esetén a napi szinten végzett korrigáló torna kiemelten fontos , ha valóban eredményt szeretnénk elérni.

Javasoltam nekik edzéseik mellé, heti 1 X gerinctonnát vagy TRX edzést beiktatni , mert ezek a mozgásformák, ha jól vannak felépítve, másként , sokkal egyenletesebben terhelik a testet. Továbbá ergonómiai szabályokat is átbeszéltük, otthon, tanulás közben , számítógép mobilhasználat helyesebben, ülés, testtartásra való odafigyelés is rendkívül fontosak.

Szerencsére a fanatikus sportolóknak (legyen az élsportoló vagy hobbisportoló) megvan az a tulajdonságuk, hogy mindent megtesznek a gyógyulásuk érdekében. Motiváltak, lelkiismereten végigcsinálják a feladatokat, hisz a céljuk minél kevesebb időre kiesni az edzések alól, az edzéshez való miharabb visszatérés sokáig, újrasérülés esélyének minimalizálása.